Mikor meghallom az ébresztőm hangját, ijedten pattan fel a szemem, mivel azt hiszem, hogy elaludtam. Azonnal ránézek a telefonomra, ami azt írja, hogy hajnali öt óra van. Pár másodpercig még nézem, mire tudatosul bennem, hogy bizony nem aludtam el, ezért teljesen nyugodtan lekapcsolom az ébresztőt és visszafekszek még fél órára.

          Az ágyból való felkelést körülbelül 10 perc ébredezés előzi meg. Miután sikeresen kikeveredtem az ágyamból, beágyazok, aztán kimegyek reggelizni, ezt követően pedig fogat mosok. Az után, hogy ezzel végeztem, kiválasztom az aznapi outfitemet, vagy csak felveszek valami kényelmeset, és felébresztem édesanyámat. Én nekiállok készülődni ő pedig addig kávét főz. Ahogy egyre több hang van édesapám is felkel, ébredezik, 20 percig majd elkészül. Olyan hét óra környékén a faterral már mindketten készen állunk az indulásra. Bepattanunk az autóba, aztán egy tíz perc múltán ki is szállok, mert csak a buszmegállóba visz. Ezután várok a buszomra, amely általában néhány perc késéssel megérkezik. Túlélem a reggeli tömött busz okozta kellemetlenségeket, ezt követően pedig leszállok. Miután ezt megtettem, néhány perc alatt odaérek az iskolához. Ilyenkor általában megvárom a barátaimat. Miután megérkeztek, együtt belépünk az iskola kapuján. Azután, hogy ezt megtettem, még jobban elfog a fáradtság, és ez egész nap így is marad.

 Az iskola végeztével még egy darabig fáradt vagyok, de aztán visszanyerem az erőmet. A barátommal találkozunk a jól megszokott buszmegállóban, és egy kis várakozás után felszállunk a buszra. Miután nagy nehezen felkeveredünk hozzájuk, ledobjuk az egész nap cipelt nehéz iskolatáskát, elindítunk egy filmet vagy sorozatot, és élvezzük az együtt töltött időt. Sajnos a jó hamarabb véget ér, legalábbis úgy érződik. Pikk-pakk eljön az idő, hogy háromnegyed hatot üt az óra, és indulnunk kell, hogy elérjem a buszt. Az esti fáradtsággal karöltve a busz sötétsége arra buzdít, hogy aludjak egy picit, viszont ennek a kísértésnek mindig ellenállok, ha másért nem, hát azért mert szinte biztos, hogy arra fogok felébredni, hogy kopog a fejem az üvegen. Miután odaérek az autóbusz állomásra, még várnom kell tizenöt percet arra, hogy a busz, ami hazavisz, beálljon az egyik peronra, és felszállhassak rá.

          Amint leszállok, még 20 perc séta vár rám, mire hazaérek. Amikor végre beteszem a lábamat a bejárati ajtón, ledobom az iskola táskámat és megfürdök, ezt követően belebújok a pizsimbe, leülök, tanulok, aztán nekiállok a tiktokot görgetni, majd annyira elálmosodok, hogy jó éjszakát kívánok a barátomnak aztán lefekszem aludni.