Hogyan fér bele egy középiskolás életébe a versenytánc? Jut idő a tanulás és az edzés mellet mindenre? Nem túl megterhelő és stresszes az iskola és a család mellet még erre is figyelni? Megéri ennyi időt és energiát áldozni erre? Mi motiválja ezeket a lányokat?

Személyes tapasztalataim szerint könnyedén belefér a versenyekre és fellépésekre való készülés az iskolai mindennapokba. Számomra úgy néz ki egy hét, amikor három tánc és egy szertornaedzésem van, hogy hétfőn és kedden csoportos táncpróba van délután három órától fél ötig. Szombatonként pedig a szólós, duós és triós produkciókat gyakoroljuk délelőtt tíztől délig. Hétfőn iskola után elsétálok az egyesület próbaterméhez, ahol átöltözünk, majd a csapattal elkezdjük a bemelegítést, hogy ne érjen semmilyen sérülés senkit sportolás közben. Ezek után elkezdjük eltáncolni a csoportos táncokat. Ilyenkor nemcsak versenyekre, hanem gálákra is készülünk, ahol a szülőknek és barátoknak adjuk elő az eddig tanultakat. Próba végén vagy akrobatikus elemeket veszünk át, vagy lazítunk.

Kedd a pihenőnap, ilyenkor szoktam megtanulni azokat a dolgokat az iskolára, amiket hétvégén nem tudtam. Szerdai nap majdnem ugyanúgy néz, ki mint a hétfői, csak éppen más dolgokat gyakorlunk, vagy éppen van erősítés is. Csütörtökön a volt általános iskolámba megyek szertornaedzésre fél négyre, és öt óráig tart. Érkezéskor átöltözünk, télen általában aláöltözetet szoktunk viselni, mivel nagyon hideg van a tornateremben. Itt is bemelegítéssel, nyújtással és erősítéssel kezdünk. Aztán egyenletesen elosztjuk magunk a négy szer közt. Mindenki próbál fejlődni abban, amiben kevésbé jó.

Legtöbbek a versenyhelyzetből merítenek motivációt. Nem csak a másik iskolák és egyesületek versenyzőit akarjuk legyőzni, hanem azért egymást is csapaton belül egyéniben. De vannak jópáran, mint személyem, hogy egyszerűen csak nagyobb mozgásigénye van, szüksége van a sportolásra, különben bekattan. Mellesleg nagyon jó időtöltés, és hatalmas élményeket tudnak adni a próbák, versenyek és persze a győzelmek a megünneplése is.

Készítette: Dr. K.

          Mikor meghallom az ébresztőm hangját, ijedten pattan fel a szemem, mivel azt hiszem, hogy elaludtam. Azonnal ránézek a telefonomra, ami azt írja, hogy hajnali öt óra van. Pár másodpercig még nézem, mire tudatosul bennem, hogy bizony nem aludtam el, ezért teljesen nyugodtan lekapcsolom az ébresztőt és visszafekszek még fél órára.

          Az ágyból való felkelést körülbelül 10 perc ébredezés előzi meg. Miután sikeresen kikeveredtem az ágyamból, beágyazok, aztán kimegyek reggelizni, ezt követően pedig fogat mosok. Az után, hogy ezzel végeztem, kiválasztom az aznapi outfitemet, vagy csak felveszek valami kényelmeset, és felébresztem édesanyámat. Én nekiállok készülődni ő pedig addig kávét főz. Ahogy egyre több hang van édesapám is felkel, ébredezik, 20 percig majd elkészül. Olyan hét óra környékén a faterral már mindketten készen állunk az indulásra. Bepattanunk az autóba, aztán egy tíz perc múltán ki is szállok, mert csak a buszmegállóba visz. Ezután várok a buszomra, amely általában néhány perc késéssel megérkezik. Túlélem a reggeli tömött busz okozta kellemetlenségeket, ezt követően pedig leszállok. Miután ezt megtettem, néhány perc alatt odaérek az iskolához. Ilyenkor általában megvárom a barátaimat. Miután megérkeztek, együtt belépünk az iskola kapuján. Azután, hogy ezt megtettem, még jobban elfog a fáradtság, és ez egész nap így is marad.

 Az iskola végeztével még egy darabig fáradt vagyok, de aztán visszanyerem az erőmet. A barátommal találkozunk a jól megszokott buszmegállóban, és egy kis várakozás után felszállunk a buszra. Miután nagy nehezen felkeveredünk hozzájuk, ledobjuk az egész nap cipelt nehéz iskolatáskát, elindítunk egy filmet vagy sorozatot, és élvezzük az együtt töltött időt. Sajnos a jó hamarabb véget ér, legalábbis úgy érződik. Pikk-pakk eljön az idő, hogy háromnegyed hatot üt az óra, és indulnunk kell, hogy elérjem a buszt. Az esti fáradtsággal karöltve a busz sötétsége arra buzdít, hogy aludjak egy picit, viszont ennek a kísértésnek mindig ellenállok, ha másért nem, hát azért mert szinte biztos, hogy arra fogok felébredni, hogy kopog a fejem az üvegen. Miután odaérek az autóbusz állomásra, még várnom kell tizenöt percet arra, hogy a busz, ami hazavisz, beálljon az egyik peronra, és felszállhassak rá.

          Amint leszállok, még 20 perc séta vár rám, mire hazaérek. Amikor végre beteszem a lábamat a bejárati ajtón, ledobom az iskola táskámat és megfürdök, ezt követően belebújok a pizsimbe, leülök, tanulok, aztán nekiállok a tiktokot görgetni, majd annyira elálmosodok, hogy jó éjszakát kívánok a barátomnak aztán lefekszem aludni.

A nők elnyomása  az egész világon jelenlévő jelenség, amelynek célja a nők alacsonyabb rendűként való feltüntetése és jogaik korlátozása. Ennek okai lehetnek a nőkhöz kapcsolódó sztereotípiák, a gazdasági egyenlőtlenségek és a társadalmi berendezkedés.

A kérdés az, tehet-e ez ellen bármit egy fiatal középiskolás lány?

Véleményem szerint igen!

• Tanulmányozhatja a témát: minél jobban belemerül, annál többet tudhat meg saját jogairól
• Részt vehet közösségi mozgalmakban
• Beszélhet erről másokkal, rávilágíthat a problémákra
• Kiállhat saját jogaiért, nem szabad, hogy eltűrje a zaklatást az erőszakot vagy a diszkriminációt!
• Kiállhat más nőkért, megvédheti őket, segíthet nekik

A nők elnyomásának következményei között szerepel a szexuális zaklatás és erőszak is.

A szexuális zaklatás nem csak fizikai lehet, a verbális zaklató megjegyzések és az online zaklatás ugyanúgy képesek hatalmas lelki traumát okozni. A statisztikák szerint az online zaklatás a tizenévesek több, mint felét érinti. 

A szexuális erőszak magába foglal minden olyan tevékenységet, amely az áldozat beleegyezése nélkül történik még, akkor is, ha a bántalmazott és a bántalmazó kapcsolatban vannak. Magyarországon több, mint negyedmillió nő él jelenleg is bántalmazó kapcsolatban.

Ha ennek áldozatává váltál, fontos, hogy beszélj erről valakinek, akiben megbízol, és jelentsd az esetet, majd kérj segítséget!

Amennyiben nem mersz erről beszélni egyik ismerősödnek sem vannak erre specializálódott anonim segélyvonalak is.

Ha nem vagy biztos abban, hogy ami veled történt bántalmazásnak minősül-e olvass utána és mindenképp kérd ki valaki véleményét!

Egyik nap csak gondoltam egyet, hogy miért is ne írhatnék egy blogbejegyzést és így neki álltam. A témája egy film, amit épp nemrég néztem meg, a Központi hírszerzés. Központjában kettő férfi áll, akik egy középiskolába jártak majd felnőtt korukra újra találkoznak. Calvin Joyner (alias: Golden Jet), aki a suli sztárja volt minden féle szakkörben szerepelt, és a sportban sem volt utolsó. Felnőtt korára egy íróasztal mögött ülő könyvelő lett belőle. Ezért úgy érzi, nem elég jó, és hogy többre kellett volna vinnie. Ráadásul helyettesének előléptetése se segít valami sokat az önbizalmán. A másik hős Bob Stone (alias: Robbie Fúrgyík), aki a középiskolában egy lúzer volt, mindenki kigúnyolta zömök testalkata miatt és egyetlen barátja sem volt, mindemellett nyilvánosan meg is alázták. Felnőtt korára egy jóképű, magas, edzett férfi lett.

Bob meghívja Calvint egy italra a 20. éves osztálytalálkozójuk napja előtt egy kocsmába, ahol egy pici verekedésbe keverednek. Majd Bob új énjét megmutatva leveri a kötekedőket. Haza felé menet egy kis segítséget kér „bankszámlája miatt” Calvintől, aki kicsit fáradtan, de segít neki. Könyvelő munkájából adódóan kiderül, hogy valaki valamit nagyon el akar adni egy árverési oldalon, ahol külföldi számlák több száz dollárnyi licitet tesznek fel érte. Ezek után Stone rejtélyesen eltűnik, amíg haverjához beront a Központi Hírszerző Ügynökség. Később Robbie újra felbukkan a könyvelői irodában, hogy felkérje barátját: szálljon be az ügybe, ami őt meg akarja ölni.

Vajon mi lehet ez az egész? Fény derül rá, hogy a kis Robb a CIA ügynöke, és az ügyben nyomoz, hogy egy „Fekete Borz” nevű közellenség ellopott egy nagyon fontos kódkulcsot, amit el akar adni azon az árverési oldalon, amit találtak. Ami, ha sikerül, ki lesznek szolgáltatva minden terrortámadásnak. Ezért kell neki Golden Jet könyvelői tudása, hogy kiderítsék a nyerő licit azonosító számát. A helyzeten az sem segít, hogy Stone feje fölött szép vérdíj lobog, a Központi Hírszerző Ügynökség is vadászik rájuk, valamint Joyner feleségét is ezzel veszélybe sodorhatják.

Aki ebben a helyzetben segítségük lehet, nem más, mint Trevor Bob egykori zaklatója, aki miatt megszégyenült, ezáltal az új találkozás felszakaszt egy pár régi sebet. Nem is gondolhatnánk, kik azok, akik elárulnak és vajon kik azok, akik mellettünk maradnak. Árulás, viccek, akció, kaland és talán egy csöppnyi romantika is. Bevallom, láttam már jobb filmet, de azért ez is megér egy tapsot. Szépen elmesélt történet, és mulatságos. Egy kis péntek esti filmnek tökéletesen megfelel. Valamint a főszerepben Dwayne Johnson, úgyhogy, ha másért nem is ő érte (lányok) érdemes megnézni. Vajon ki a Fekete Borz? Megmentik a világot? Barátok maradnak e? Mindezen kérdések megválaszolásáért ajánlom megnézni a filmet.J

Katerina Wilson

Szerintem mindenki átéli azt az időszakot az életében, amikor minden gondolata akörül forog, hogy neki soha semmi nem jön össze, bezzeg a másiknak igen, vajon hogy csinálja. Amikor lekicsinyli és leértékeli magát, belevágna új dolgokba, de az elején megtorpan, mondván, ő kevés ehhez. Hát a képlet egyszerű, kár, hogy nincs olyan önismereti óra az iskolában, ahol megtanítanának minket arra, hogy mindenki egyedi és önmaga külseje és belseje miatt szép, hogy senki se tökéletes, de a tökéletlenségek mellett ott vannak azok a pozitívumok, amikkel valójában foglalkozni kellene.

Nekem is elég sok idő kellett, hogy megértsem, mi is fontos valójában, mi az, amivel érdemes foglalkozni, és mi az, ami csak megrohasztja az embert belülről.

Az elején könnyű volt, iskola, 8 évig együtt jártam ugyanazokkal az emberekkel, igazi összeszokott kis csapat voltuk, megvoltak a klikkek de valahogy nem volt akkora távolság, voltak átfedések, mindenkinek volt egy-két jó szava a másikhoz. Szerettem azt az időszakot, szerettem bejárni, mert a barátaimmal lehettem. Mindenki egy picit csippentett valaki másnak a stílusából, de mégis eredeti és önmaga maradt. A nyarak szuperek voltak, szüleim szinte egész nap nem láttak, egész nap a parkban játszottunk, a leggöcsörtösebb faágból is a legszuperebb kardot varázsolta a képzeletünk, mindig kitaláltunk valamit, sose unatkoztunk, voltunk fán élő vadállatok, kiugráltunk a hintából és versenyeztünk ki landol a legtávolabb, gördeszkás és biciklis versenyeket rendeztünk, vagy csak a padon ülve szotyiztunk és sztoriztunk.

Valahogy gyerek fejjel nem volt fontos a külső, azt irigyeltük, aki a legjobb szórakozást tudta kitalálni, és nem azt, aki a legújabb divat szerint felöltözve jött le, vagy akinek a legújabb okostelefonja volt. Aztán jöttek a tinédzser évek, és jöttek vele a gondok. Ezt az időszakot a felnőttek elhanyagolják, pedig ők is átélték, tudhatnák, milyen törékenyek és sérülékenyek is ilyekor az emberek, hogy egy-egy kudarc micsoda traumát tud előidézni, ami hosszú éveken át elkísér. Itthon hiába hallottam azt, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok, nem a külső a fontos, hanem a belső, a tudás és a tapasztalat, valahogy nekem az ellenkezője jött le...

A sikert és a magabiztosságot a külsővel kapcsoltam össze, hogy a vékony és csinos lányoknak minden összejön. Irigykedve hallgattam a csajokat, ahogy szünetben arról fecsegtek, hol voltak szórakozni, éppen kivel jöttek össze, próbáltam úgy öltözködni, mint ők, de vagy nem kaptam még hasonlót sem a méretemben, vagy nem éreztem magam jól benne.  Rájöttem, milyen igaz, tényleg én vagyok a saját ellenségem, ha lekicsinylem és értéktelennek tartom magam, más miért lásson másnak, elvégre ahogy látom magam, úgy láttatom magam a külvilágnak is. Hogy várhatom el, hogy az emberek leszólítsanak és barátkozzanak velem, ha saját magamat nagy ívben elkerülném. Valójában szüleim éveken át ezt hangoztatták, de el kellett érnem arra szintre, hogy ne csak meghalljam, hanem megértsem és megfogadjam. Átértékeltem a gondolkodásmódom, rájöttem, hogy mindenki számára nem lehetek tökéletes, de ha egy maroknyi ember van, akik úgy szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, annál nem is kell több. És rájöttem, nem éri meg azokkal foglalkozni, akik csak idegesítenek, dühítenek minket. Inkább szép és pozitív dolgokra próbálok koncentrálni, egy vicces eseményre, egy rég látott kedves ismerősre.

Nem szeretek korán kelni, de ezt az utazást már nagyon vártam!

A ballagásomra azt kaptam ajándékként, hogy a szüleimmel és a nővéremmel elmentünk Budapestre, a Magyarország-Németország labdarúgó mérkőzésre. Hajnalban indultunk, az első vonattal, és már az utazás is nagyon izgalmas volt. Át kellett szállnunk félúton Ajkán egy buszra, ami Veszprémig vitt minket. Út közben sokat beszélgettünk, és az ablakon kinézve sok erdei és mezei állatot láttam. A legcukibb egy mezei nyúl volt, aki a levegőben ugrándozott. J

Miután sikeresen megérkeztünk Budapestre, első utunk a Duna-partra vezetett. Szeretem a Dunát, a látvány gyönyörű volt, és természetesen azt sem hagyhattam ki, hogy belelógassam a lábamat a vízbe.

Már előre elterveztük, hogy elmegyünk az Országházba, ahová még napokkal korábban foglaltunk jegyeket. Nagy élmény volt látni ezt az épületet belülről, a nagy tereket, a színes díszítéseket a falakon, az üléstermet, a legjobban viszont a Szent Korona tetszett. Nagyon élveztem a körbevezetést, sok érdekes dolgot tudtam meg. Emlékül egy grafitceruzát hoztam, aminek a tetején egy korona díszeleg.

Egy gyors ebéd után elmentünk a szállásunkra, ami a Keleti pályaudvar mellett volt. A szobánkhoz egy labirintusszerű folyosó vezetett, amin nagyon meglepődtem. A szoba kényelmes és tágas volt. Miután lepakoltunk, körbe néztünk a környéken, megnéztük a pályaudvar épületét is.

Már nagy izgalommal vártam az esti meccset, így késő délután a testvéremmel magyar mezbe öltöztünk, és befestettük egymás arcát. Hét órakor elindultunk a stadion felé, amerre óriási tömeg vonult. Amikor beértünk a stadion udvarába, megdöbbentem, hogy milyen hatalmas is ez az épület. Még meglepőbb volt a stadion belseje! Óriási tér, rengeteg ember látványa fogadott minket. A pályán már kint melegítettek a játékosok.

A meccs fantasztikus élmény volt, nagyon jól játszott a magyar válogatott, végül 1-1-es döntetlen született. Jó érzés volt ennyi emberrel együtt szurkolni, közelről látni ezeket a focistákat, akiket máskor csak a tv-ben nézhetek. A meccs után még ott maradtunk ünnepelni, majd visszaindultunk a szállásra.

Fáradt voltam, de a sok élmény és izgalom miatt még sokáig nem tudtam elaludni…

Csodálatos nap volt! Sokáig emlékezni fogok rá!

Nonó

Kedves olvasók! Sokat gondolkodtam, hogy a mai napon miről írjak nektek, míg végül úgy döntöttem bemutatom, miképpen telnek nagyrészt a mindennapjaim J.

 Hétköznaponta 5:30 és 5:45 között ébredek fel. (Minden nap este kiválasztom, másnap mit vegyek fel, ezért szerencsére azzal már nem kell foglalkoznom reggelente.) Miután átöltöztem, megcsinálom a leheletnyi sminkem, ezt követően a hajamat is. 6:15 körül végzek is mindezekkel, majd reggelizek. (Tudom, hogy sokan ilyen korán nem tudnak enni, viszont nekem ez már a napi rutinom része, egészen elsős korom óta.) 6:30-kor indulok el otthonról, a helyi buszmegálló felé. Félúton megvárom az egyik barátnőmet, s onnantól együtt megyünk tovább. A busz általában 6:47-kor meg is érkezik, és kezdetét veszi a fél órás út, ami alatt soha nem unatkozunk, mindig van valami közös témánk, így hamar elmegy az idő. Mikor megérkezünk Zalaegerszegre, a Jézus Szíve templomnál leszállunk, elköszönünk egymástól, s egy negyedórás séta után, amit leggyakrabban zenehallgatás kíséretében teszek meg, meg is érkezek az iskolához &.

  7:40 és 7:45 között érek be a terembe, s kezdetét is veszi a nap. Órákon s szünetekben egyaránt megmarad a jó kedvünk, sokat nevetünk, szerencsére sosem hal ki a beszélgetés, hiszen középiskolában szinte lehetetlen, hogy ne legyen téma. Mindig történik valami vicces, érdekes, furcsa, amit egyből megosztunk egymással J. Hétfő és péntek kivételével 14:05-kor végzünk. Ilyenkor vagy elsétálok az Interspar-hoz, vagy helyi járattal elmegyek a buszállomásra. A döntésemet főként az határozza meg, hogy milyen nehéz volt a napom.(Ha fáradt vagyok, ebből adódóan nincs kedvem sétálni, akkor inkább a buszt választom. J)14: 45 valamint 14:50 között szállok fel a buszra, ahol a helybeli barátaimmal együtt töltöm a hazafelé vezető utat.

  15.30-kor érek haza, megebédelek, plusz egy kisebb pihenést követően nekiállok tanulni 4 órakor. A mennyiségtől függően végzek vele. Ez leginkább 6-8 óra közötti időszak. Szabadidőmben szívesen rajzolok, festek, olvasok. 7-kor megvacsorázok, ezután ha időm engedi, edzek. Ezeket követően fürdök, elvégzem az arcápolási rutinom. 8 órakor végre ágyban lehetek újra, egy forró tea kíséretében, illetve az aktuálisan kiválasztott filmmel vagy sorozattal. Még alvás előtt telefonon beszélgetek a más iskolákba járó barátaimmal, végül pedig este 10 környékén elalszom.

  Ez lett volna az általános napi rutinom. Nyilván vannak napok, mikor eltér, mert épp egy barátommal megyek délután valahová és hasonlók, de többségében ilyenek mindennapjaim. Remélem nem volt túl unalmas, kívánok mindenkinek csodaszép napot!J

 Frézia|

 Az álmokat képek, érzelmek, hangok, gondolatok összessége alkotja, mely az agyon fut át.

 Hogy miért léteznek, miért jönnek létre, még mai nap is kérdés. Erről a témáról órákat tudnék beszélni. Nagyon sok könyv, kutatás foglalkozik az álmokkal és azoknak a jelentésével. Én magam is sokszor fejtegetem, foglalkozom ezzel a témakörrel. Sigmund Freud úgy vélte, hogy a személy, aki álmodik, annak az aznapi tevékenységével kapcsolatos csak rejtett jelek, szimbólumok is megjelennek az álomban. Ebben személy szerint van igazság, de a véleményemre később szeretnék kitérni.

 Az alvás során a szemünk gyors tempóban mozog, ilyenkor jönnek létre az álmok. Az agyi aktivitás hasonló az ébrenlétihez. Az álmok időtartama lehet akár pár másodperces is de akár 20-30 perces is. Nekem általában rövidek, de annál inkább érdekesek szoktak lenni. Az átlag 3-5 álom egy alvás alatt, de akár az lehet 7-8 is, ámde ezek nagy részét ébredés után elfelejtjük. Én, csak a legélénkebb vagy esetleg legbizarrabb álmaimra szoktam emlékezni, a többi felejtésbe merül. Az álmok nagy szerepet játszanak a problémamegoldó képességben és az emlékezetben, melyet én is tapasztaltam.

 A tudatos álmodás során, az alany nincs tudatában, hogy álmodik, bármilyen valószerűtlen az álma. Bár a tudatos álmodás ritka jelenség, én már tapasztaltam. A prefrontális kortex befolyásolja ezt, mely a logikáért és a tervezésért felelős agyterület. Ez sokkal kisebb aktív munkát végez alvó állapotban.

 Nagyon sokféle álom létezik: vidám, élénk, félelmetes, szomorú, morbid stb. A jelentésüket sokakat foglalkoztatja (akárcsak engem). Sok spirituális ember úgy tartja, hogy a lélek egy útra indul és találkozik a többi lélekkel, lényekkel vagy esetleg egy olyan személlyel, aki már nincs köztünk. Mások szerint akár a bizonyos harmadik szemmel is láthatjuk az álmainkat, melyben én is hiszek, mivel a harmadik szemünket akaratlanul is ki tudjuk nyitni, ezzel pedig élénkebb, szimbolikusabb álmokat generálva álmodunk.

 A számomra legérdekesebb tények az álmokról: -A „fehér ajtók” az álmokban párhuzamos univerzumban vezethetnek, miután az illető átlépi annak küszöbét.

-Ha valaki zuhanást érez az álmába, az arra utal, hogy a teste előbb elaludt, mint az agya, melyet én is elég gyakran tapasztaltam egy időben.

-Az álmokban nincsenek órák. Épp azért ha valaki nem tudja, hogy álmodik vagy sem, csak keressen egy órát, mely közel van hozzá.

-12 százaléka népességnek álmodik csak és kizárólag fekete-fehérben. Főleg az idősebb korosztályra vonatkozik ez az állítás, akik fekete-fehér TV-t néztek gyerekkorukban.

 Az álmok fontosak számomra mind spirituális, mind pszichológiai értelemben. Hiszek abban, hogy az álmoknak mély spirituális kötődése van. Viszont a pszichológiai része elengedhetetlen, mert az agy, egy komplex, összetett dolog. Én úgy gondolom, hogy a tudatalatti részünk, a lelkünk és az agyunk kapcsolatot teremtenek egymással. Az én nézeteim alapján, az álmok tanulmányozása igenis egy hasznos dolog. Segít, felismerni problémákat, dolgokat. Fényt ad azokra a dolgokra, melyekre kell az a fény. Előtérbe helyezi a test-lélek egyensúlyának fontosságát.

Semmi sem az! Minden álom, dolog, vágy teljesíthető. Nem mondhatjuk semmire azt, hogy ,,ez nem fog menni,, vagy ,,én ehhez kevés, buta vagyok,,. Az én jövőm is kicsit más talán, mint ahogy a többi ember gondolja, de én döntöttem el, hogy ezt szeretném, és éppen ezért soha nem szabad feladni! De akkor el is kezdeném az én jövőm leírását.

Egy zalaegerszegi középiskolában tanulok, pedagógia szakon. Talán nem volt a legjobb választás ebben a világban egy ilyen szakra menni, de ennek ellenére végigmegyek az 5 éven, és leérettségizem. Talán egy nap majd valami hasznom is lesz belőle, nem tudom. Az az egy biztos, hogy addig mindenképp le szeretném tenni az angol nyelvvizsgát, majd az érettségi után ki szeretnék menni Amerikába, azon belül is Floridába. Kicsi korom óta nagyon szeretem a lovakat és a lovaglást mint sportot. Rendszeresen 3 éve csinálom. 1 éve kezdtem el haladó szinten lovagolni, mikor átkerültem egy közeli lovardába. Az ottani edzőmmel nagyon jóba lettünk, és hatalmas példaképemmé vált. 2023 januárjában azonban felforgatta az életemet. Egy edzésem után elkísért az autóig, és bejelentette, hogy kapott egy állást egy floridai lovardától, hogy ott folytassa lovas pályafutását.

Ezek után én is elgondolkodtam ezen; kint, messze Magyarországtól, lovakkal és egy olyan állással, ami az életem. Mikor reggel nem arra kell majd kelnem, hogy már megint iskola! Egy olyan dologért, ami már nem igazán foglalkoztat, hanem arra fogok felkelni, hogy belovagoljak pár lovat, az egész napomat kint töltsem, lovak közelében, majd versenyekre járjak a legmenőbb helyen, Ocalában! Igen, rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni, és minden erőmmel azon vagyok/leszek, hogy ezt megvalósítsam és sikerüljön! Addig is az edzéseken 101%-on szeretnék teljesíteni, és az angol nyelvre is rá fogok gyúrni. Minden álmom ez, és tényleg úgy érzem, hogy ez teljesíthető, nem lehetetlen! Ki fogok utazni Amerikába, és véghez viszem az álmom, ami ovis korom óta foglalkoztat. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében.

Nagyon hálás vagyok a családomnak, amiért elvisznek az edzéseimre, és ők is biztatnak, hogy ez az álmom teljesüljön. Nem utolsó sorban pedig a leghálásabb az edzőmnek vagyok, aki bár iszonyatosan hiányzik, most, hogy kiment, de az példája világította rá erre az álomra, és a legnagyobb példaképem ezen a világon! Ez lenne az én jövőképem, és nagyon remélem, hogy sikerülni fog ezt elérni!

Egészen kisgyermek korom óta tudom, hogy a sport az életem része, ez ad erőt, kitartást a mindennapokhoz. Azt azonban sokáig nem tudtam, hogy milyen sportágat válasszak, ezért kipróbáltam már többet is. Amikor még óvodás voltam, a szüleim beírattak egy balettcsoportba, de rövid idő alatt kiderült, hogy a tüllszoknyás tánc nem nekem való. Nem kötötte le sem a figyelmemet, sem az energiámat. Épp így nem vonzott a modern tánc, vagy a női torna. Önmagamat kerestem, a személyiségemhez leginkább megfelelő sportra vágytam.

Egy véletlen folytán ismerkedtem meg a brazil Jiu Jitsu „művészetével”, és szinte azonnal lenyűgözött. Elsőre talán azt gondolják a legtöbben, hogy ez egy durva, férfias küzdelem, de én nem véletlenül használom rá a „művészet” kifejezést. Nem a harcias küzdés, a nyers erő ragadott meg benne, hanem éppen az a könnyedség, az a légiesség, ahogyan az ellenfelek egymás ellen kiállnak.  A szó jelentése is ezt hordozza, érdemes egy kicsit kutakodni utána. A jiu elsődleges jelentése: lágy, lágyság; a jitsu jelentése: művészet, technika. A „lágy művészet” meglepő elnevezése egy harcnak, egy küzdősportnak, de a külsőségek mögött lelki mélység rejtőzik, s ez az, ami engem megérintett és elvarázsolt.

A Jiu Jitsu eredete több, mint 2500 évvel ezelőtt kezdődött. Hatással voltak rá az indiai és a kínai ősi harcművészetek. A brazil jiu-jitsu sportirányzata földharc irányzat, amiben ütések és rúgások nélkül küzdünk a másikkal. Az alapgondolat az, hogy ha le akarunk győzni egy nagyobb és erősebb támadót, akkor minél közelebb kell kerülni hozzá, ezáltal minimalizálhatjuk a támadóerejét. Ezután a földre kell őt vinni, ahol feladásra kényszerítő technikák sokasága áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a támadót jobb belátásra bírjuk. A földön számtalan manőverezési lehetőségünk van, hogy ún. domináns pozícióba kerüljünk, vagyis, hogy az ellenfél ne tudjon (vagy csak minimálisan tudjon) minket megsebesíteni.

A Jiu Jitsu ma már az életem egy fontos része. Az edzések, a versenyek, a hétvégi szemináriumok kitöltik a szabadidőmet. Nem csupán testi önvédelmi sport, amelytől erőt, egészséget, izomzatot, jó mozgáskoordinációt, vagy állóképességet kapok, hanem egy hatalmas lelki támasz is. Feltételezi és elvárja tőlem a folyamatos megújulás képességét. Leginkább a helyes önismereten alapul és támaszt nyújt a mindennapi életem kihívásaihoz. Nem a harcot látom benne, hanem a testi-lelki önvédelmet. Elindultam ezen a cseppet sem egyszerű úton, melyet elődeink már évezredek óta sikeresen taposnak. Saját magamnak kijelöltem, de mindenkinek őszinte szívvel ajánlom.