Több mint 2 éve életünk része lett a világjárvány. Most pedig, hogy nehogy örüljünk, hogy jön a tavasz és a napsütés, Oroszország hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát. Tegnap óta figyelmesen követem az eseményeket. Igaz, hogy már régóta van probléma az ukrán - orosz határon, de ez mégiscsak más. Oroszország kezd előre nyomulni és az az érzésem, hogy Putyint nem lehet megállítani.

Tegnap még egy kijevi vlogger sétálva az utcán arról beszélt, hogy a fővárost úgyse támadják meg az oroszok. Mára bejelentkezett a tök üres utcáról, emberek sehol, mondván, hogy megbánta, hogy tegnap nem menekült el onnan. Már késő, mert már nehéz elmenekülni.

Napról napra súlyosabb a helyzet. Szerencsére még nincs sok áldozat, de sose lehet tudni, mi lesz ennek a vége. Félek, mert itt van a közelünkben. Sőt Putyin határozottan kijelentette, hogy nem tetszik neki, hogy Románia és Bulgária NATO tag. Tegnap délután és ma is több amerikai harci repülőgép suhant át a fejünk fölött. Most is hallok egyet. Sajnos az ukrán állampolgárok jobban félhetnek most, és elképzelni sem tudom, mit érezhetnek azok, akik át akarnak lépni a határon, vagy akik most a metró aluljárókba kényszerültek.

Azt hiszem, ez a világ megérett a pusztulásra. Amíg olyan elnökök és vezetők vannak hatalmon, akik háborút indítanak, addig nincs remény.

Mindig is féltem az állandóan hangoztatott harmadik világháborútól. Csak remélni tudom, hogy azért odáig nem fajulnak el a dolgok.

Készítette: Egy táncoslány