Hogyan fér bele egy középiskolás életébe a versenytánc? Jut idő a tanulás és az edzés mellet mindenre? Nem túl megterhelő és stresszes az iskola és a család mellet még erre is figyelni? Megéri ennyi időt és energiát áldozni erre? Mi motiválja ezeket a lányokat?

Személyes tapasztalataim szerint könnyedén belefér a versenyekre és fellépésekre való készülés az iskolai mindennapokba. Számomra úgy néz ki egy hét, amikor három tánc és egy szertornaedzésem van, hogy hétfőn és kedden csoportos táncpróba van délután három órától fél ötig. Szombatonként pedig a szólós, duós és triós produkciókat gyakoroljuk délelőtt tíztől délig. Hétfőn iskola után elsétálok az egyesület próbaterméhez, ahol átöltözünk, majd a csapattal elkezdjük a bemelegítést, hogy ne érjen semmilyen sérülés senkit sportolás közben. Ezek után elkezdjük eltáncolni a csoportos táncokat. Ilyenkor nemcsak versenyekre, hanem gálákra is készülünk, ahol a szülőknek és barátoknak adjuk elő az eddig tanultakat. Próba végén vagy akrobatikus elemeket veszünk át, vagy lazítunk.

Kedd a pihenőnap, ilyenkor szoktam megtanulni azokat a dolgokat az iskolára, amiket hétvégén nem tudtam. Szerdai nap majdnem ugyanúgy néz, ki mint a hétfői, csak éppen más dolgokat gyakorlunk, vagy éppen van erősítés is. Csütörtökön a volt általános iskolámba megyek szertornaedzésre fél négyre, és öt óráig tart. Érkezéskor átöltözünk, télen általában aláöltözetet szoktunk viselni, mivel nagyon hideg van a tornateremben. Itt is bemelegítéssel, nyújtással és erősítéssel kezdünk. Aztán egyenletesen elosztjuk magunk a négy szer közt. Mindenki próbál fejlődni abban, amiben kevésbé jó.

Legtöbbek a versenyhelyzetből merítenek motivációt. Nem csak a másik iskolák és egyesületek versenyzőit akarjuk legyőzni, hanem azért egymást is csapaton belül egyéniben. De vannak jópáran, mint személyem, hogy egyszerűen csak nagyobb mozgásigénye van, szüksége van a sportolásra, különben bekattan. Mellesleg nagyon jó időtöltés, és hatalmas élményeket tudnak adni a próbák, versenyek és persze a győzelmek a megünneplése is.

Készítette: Dr. K.