Reggelente 5:40-kor félálomban, világomat sem tudva esek ki az ágyamból. Igaz, a belvárosban lakom, de utálom a reggeli kapkolódást, így akármilyen fárasztó is, szükségem van arra, hogy a saját tempómban, nyugalommal kezdhessem a napot.

Az ágyam bevetése után következik a fogmosás, majd az arcom leöblítése jéghideg vízzel, hogy sikerüljön magamhoz térni. Ezután általában valamit kezdek magammal, hiszen lányként nyilván fontos, hogy sminkelhessek, de igyekszem nem túlzásba vinni ezt a hétköznapokban, annak ellenére, hogy imádom ezt csinálni. Miután valamilyen szinten összekaptam magam, a reggelem legnehezebb része következik. Ruhaválasztás… A legnagyobb dilemma a nők számára! Minimum tíz percet elveszítek ezzel a folyamattal, de a vége mindig úgy sül el, hogy kifutok az időből, és csak magamra kapok valamit, ami a kezem ügyébe kerül. Ha mindennel megvagyok, felkapom a táskám, az utam a konyhába vezet. Anyukám készíti a reggelimet, illetve a napi kajámat, amit az iskolába viszek magammal. Általában két szendvicset és valamilyen fajta csokit vagy gyümölcsöt tesz ezek mellé. Mikor végzek a reggelimmel, már szól anyukám időzítője 7:10 perckor, ekkor szokott elindulni munkába. Legtöbbször együtt indulunk el otthonról.

Minden reggel helyijáratozok két barátnőmmel. 7:40 -re már mindig az osztályteremben vagyunk, üdvözöljük barátainkat, beszélgetünk a becsengetésig, majd megkezdődik az első tanóra. A pénteki napot kivéve minden nap 7 órám van, ilyenkor 14:50-re már itthon szoktam lenni. Fáradtan hazaesve valamilyen étel elkészítése után leülök a konyhaasztalhoz, közben válaszolgatok a barátaim üzeneteire, olvasgatom a híreket vagy videókat nézek. Az ennivaló elfogyasztása után kihagyhatatlan, hogy egy hatalmasat játsszak a kiskutyámmal. Nagyon szeretem őt, legszívesebben magammal vinném még az iskolába is. A nagy játék után nehezen nekiállok a házi feladataimnak, illetve a tanulásnak. Rengeteg időt töltök a könyvek, füzetek felett. Ha anyukám hazaér, megkérem, hogy magyarázzon el néhány dolgot, amit az iskolába nem sikerült megértenem.

Mikor már minden tanulnivalómmal végeztem, következik a fürdés. Ez a legjobb része az egész napomnak. Szeretek kikapcsolódni egy kád forró vízben gyertyákkal körülvéve. Fontos számomra a tudatos arc- és bőrápolás, ezért is vagyok ennyire oda az esti fürdőzésekért. Mindezek után jöhet a fogmosás és a hajszárítás, majd ha végeztem ezekkel, bevetem az ágyamat, és általában megnézünk egy jó kis filmet anyukámmal, közben elmesélem neki az aznap történteket. 22:00-kor már mindenki a saját ágyában pihen, tér nyugovóra.

    Már kiskoromban is imádtam a zenét. Van egy nővérem, aki 5 évvel idősebb nálam, így ekkoriban ő volt a fő példaképem, sok mindenben utánoztam.

    Egy kis faluban élek, kevés lehetőséggel, de 2012 telén kipattant egy lelkes, fit, fiatal felnőtt fejéből a mi kis falusi tánccsoportunk, az A.Z.T.A ötlete. Ekkor még csak a „nagylányok” járhattak, így a nővérem csatlakozott is. Egy évre rá megalakult a kisebbeknek való tánccsoport is. Nem volt kérdés, az összes kis barátnőmmel beiratkoztunk. Iskola után délutánokként, mikor már elkészült minden házi, imádtuk felhúzni a balettcipőt és önfeledten táncolni. Rengeteg mindent megtanultam ott. Csapatban dolgozni, figyelni, érezni a ritmust, alaplépéseket, spárgázni, cigánykerekezni stb. Rengeteg lendületet adott nekem. Voltak kisebb fellépéseink, sok-sok jó visszajelzéssel. Egyszóval imádtam. De ahogy egyre nagyobbak lettünk, a nagyobbakból tinilányok lettek, és ahogy mindent, ezt is cikinek érezték. Mi pedig csak szimplán untuk, nem tudott újat mutatni. Szépen lassan mindenki kilépett, megszűnt a tánccsoport.

Ezután kipróbáltam több sportot, kézilabdáztam, lovagoltam, gimnasztikáztam. De egyik sem volt az igazi. Időközben felsős lettem, iskolát váltottam. Mikor többen a volt osztályomból odakerültünk, újfajta szakkörökre lettünk figyelmesek. Egy volt ezek közül a tánc szakkör. A volt tánctársaim közül többen be is iratkoztak, de én nem. Próbálgattam szárnyaim. De rá kellett jönnöm, talán 6.-ban, hogy a tánc az egyetlen, amiben hosszú távon jól érzem magam. Beiratkoztam, és ugyanolyan jól éreztem magam, mint anno. Jó visszajelzések, hangulat, tanár. Egészen 8.-ig csináltam, de eljött az idő, elballagtam. A nyáron nagyon hiányzott a tánc, de amint mondtam, itt nincs sok lehetőség, illetve tudtam, hogy szeptembertől egy új városban kezdek, középiskolában, és kitudja, mennyi időm lesz.

Ám elérkezett az ősz. Beköltöztem a kollégiumba, és izgatottan vártam az első napot. Eltelt egy hónap, az iskola szuper, és szereztem sok új barátot. De valami hiányzott. 1 hónap után, októberben, eszembe jutott, hogy egy osztálytársam táncol a Press Dance Táncsport Egyesületben, amiről már rengeteget halottam, hogy milyen jó ott az oktatás. Az ő segítségével bejutottam egy próba órár,a és nagyon tetszett ez az egész, így nem volt kérdés, beiratkoztam.

    Azóta ott táncolok. Már rengeteget tanultam, és minden percben fejlődők. Most februárban lesz az első versenyem, amire teljes erővel készülök. Imádom ezt csinálni, afféle terápia, ha táncolhatok, megnyugszom, és minden gondom elszáll.

Remélem, az idő végezetéig tudok majd táncolni.

Sokan kérdik, hogy nekem mégis hogy van a sport mellett időm a tanulásra, sokan nem értik, ezért úgy gondoltam most meg mutatom.    

Reggelem mindig egy ébresztővel indul, ami általában hat órakor szól. Egyből kezembe kapom a telefont, és megbizonyosodom arról, hogy nem aludtam el. Majd kipattanok az ágyból, és kiválasztom az aznapi szettem, ami általában a sportos irányzathoz közelít. Ezt követi a fürdő. Itt töltöm ilyenkor a reggeli időm nyolcvan százalékát.

Itt először is sor kerül a hajamra, amit általában csak kivasalok, majd ezt követi az arcápolás. Ha ezekkel mind megvagyok, felkeltem a húgom, akit én szoktam vinni reggelente iskolába. Összerakom a táskám, segítek a húgomnak, majd elindulunk. Először őt viszem el suliba, aztán felszállok én a buszra, majd nyolc perc buszozás után leszállok a buszról, és körülbelül 5perc séta vár rám a suliig.

Beérek, végigülöm az órákat és várom, hogy kettő óra legyen, de ez hamar el is jött.

Suli végeztével el is indulok a buszra. Itt sokat nem kell sétálnom, mivel a suli elől indul a busz. Viszonylag hamar le is érek. Negyed négykor kezdetét veszi az edzés, aminek öt órakor vége is van fél hat között otthon is vagyok. Hazaérés után első dolgom a fürdés. Szeretek nyugodtan, higgadtan nekiállni tanulni, hiszem fürdés után ez következett. Ha a tanulással készen vagyok, kimegyek vacsorázni és általában fél kilenckor elmegyek lefeküdni. Egy óra telefonozással töltöm a maradék időm, itt általában válaszolok barátaimnak, és a tiktok is pörög a háttérben. Majd tíz óra tájékán el is megyek aludni.

     Így telik egy napom nekem.

                 A mai oktatásnak rengeteg kisebb – nagyobb hibája van, de mindegyik ugyanolyan szinten befolyásolja az oktatás menetét.

                 Nagyon sok olyan tananyagot tanítanak, amire az életünkben nincs szükségünk. Jobb lenne, ha lényegre törőbb tantervet állítanának össze, hogy a tanárok és diákok munkája egyaránt egyszerűbb legyen. A tankönyvek nem jó felépítésűek, sok a felesleges információ bennük. A feladatok megfogalmazása nem elég egyértelmű. (Ez főleg általános iskolában probléma, mivel akkor még nem értik a gyerekek.)

         Az iskola korán kezdődik, ezért a diákok fáradtan érkeznek. Angliában például nyolc óra negyvenöt perckor kezdődik a tanítás, és ezért a tanulók sokkal kipihentebbek, boldogabbak. Az órák közötti szünet nagyon kevés ahhoz, hogy szükségleteinket elláthassuk és előkészüljünk a következő órához. Szerintem jobb lenne, ha negyven percesek lennének az órák és hosszabb lenne a szünet.

          Az értékelési rendszerrel sem értek egyet. A gyerekeknek szorongást okoz a sok versenyhelyzet. Külföldön, például Angliában, a diákokkal kis szintfelmérő teszteket íratnak, ami azt jelzi, hogy ki hol tart. Nem ennyire tananyag-, sokkal inkább gyermekközpontú az iskola. A dicséreté a főszerep, és nem a megszégyenítésé.

                Képességeikhez mérten kellene tanítani a tanulókat, nem pedig a kötelező elvárások előírások szerint. Tehát, ha valaki nem tud kötelet mászni, akkor ne kapjon egyest. Kapjon lehetőséget más feladatra.

              Több olyan órát kéne tartani, ahol szakemberekkel, tanárokkal beszélgethetnek, akik szorongással, egyéb problémákkal küzdenek. Fontos, hogy megbízzanak a tanárokba és egymásba a diákok. Lehetne több szakkör az iskolában, például drámaszakkör, mivel életünkben nagyon fontos lesz a szereplés, és ez által a felelés is egyszerűbbé válna.

                    A tanároknak több tisztelet járna, mint amit legtöbb helyen kapnak. Fizetésük és a szabad idejük is nagyon kevés. Ezt nagyon sokan nem veszik észre, vagy ha észre is veszik, semmit se mondanak róla. A tanulók gyakran abban a tévhitben élnek, hogy a tanárok néhány órát végigtanítanak a suliban, utána hazamennek, és semmi dolguk nincsen. Ez nem így van, elő kell készülniük a következő órákra, dolgozatokat javítani, ez az egyik oka, amiért a tanárok elvárják, hogy mi diákok is készüljünk fel úgy, mint ők.

                  Fegyelmezni is nehéz húsz- harmincfős osztályokat, főleg ha a telefonjukat figyelik a diákok, és nem az órára figyelnek. A mai gyerekek nagyon lusták tanulás szempontjából szinte sosem írják meg a házi feladatokat vagy készülnek az órákra, utána meg csodálkoznak, hogy rossz jegyeket kapnak. A rengeteg tananyag és az online oktatás is erre buzdította őket. Sokszor egyszerűbb a tanárokat hibáztatni, mint dolgozni egy kicsit. Belefásult már mindenki.

                Remélem a jövőben átalakul az oktatási rendszer egy tanár és diák számára egyaránt élhetőbb, szerethetőbb rendszerré, ahol a cél a végső érettségi vizsgára való gyors, hatékony felkészítés lesz.

                                                                                                             Mandy

Az előző bejegyzésemben a hajápolás volt a téma, és akkor megígértem, hogy a következő bejegyzésem az arctisztításról illetve a reggeli és esti arcápolási rutinról fog szólni.

Nagyon fontos, hogy reggel és este is tisztítsuk és hidratáljuk arcbőrünket.

Én sok terméket kipróbáltam már, de legjobban az Ilcsi kozmetikumai váltak be, amit minden reggel és este is használok.

Felkelés után mindig langyos vízzel mosom meg az arcom, és nagyon fontos, hogy szárazra törlöm.

Első lépésként ezután az Ilcsi almás-citromos arclemosó tonikját használom. Egy vattakorong segítségével többször áttörlöm az arcom, míg tiszta nem lesz.

Második lépésként az Ilcsi almás-citromos arclemosó tejét használom, ez tisztítja a pólusaimat és hidratálja az arcbőrömet. Ez az arclemosó tej nehezebben szívódik fel, ezért legalább 4-5 percet várnom kell, míg tovább tudom folytatni a rutinomat.

Harmadik lépésként az Ilcsi Fekete Szappanát használom, amit nagyon vékonyan kell felvinni arcomra. Nedves vattakoronggal átdörzsölöm az arcom vele, majd ezután alaposan, bő vízzel mosom le. A Fekete Szappan kiszárítja az arcot, ezért az utolsó két lépés inkább már csak hidratálás miatt szükséges.

Negyedik lépésként vékonyan felrakom az Ilcsi Rozi Szérumot. Ez a szérum csipkebogyót és borsmentaolajat tartalmaz, ami könnyen felszívódik, és kifejezetten a gyulladt bőrre alkalmas készítmény.

Ötödik lépésként az Ilcsi Csipkebogyó Habkrémet használom, amit csak felkenek az arcomra.

Az esti rutinom is ugyanez, annyiban módosul, hogy ha szükséges, akkor a gyulladt pattanásokra az Ilcsi korrektorát használom, amit egész éjszakára fenthagyok, és ez miatt a gyulladás nagyrészt reggelre megszűnik.

Továbbá heti egy alkalommal az Ilcsi Harmonizáló spirulina zöld maszkját viszem fel. Ez egy por állagú termék. A port vízzel összekeverem csomómentesre, majd közepes vastagságban felsimítom az arcomra. 15-20 perc száradás után leszedem a maszkot az arcomról.

Nagyon fontos, hogyha problémás a bőrötök, otthon ne tesztelgessétek a különböző termékeket, mindenképp menjetek el először kozmetikushoz vagy bőrgyógyászhoz, és tőlük kérjetek segítséget.

Remélem, hasznos volt számotokra ez a bejegyzésem, és tudtam segíteni Nektek!

Várom észrevételeiteket és kérdéseiteket! Nemsokára újból jelentkezem.

Szabó Laura Noémi

    Ez a történet egy tűz erejével bíró tündérlányról és a kalandos életéről szól. Korában el nem tudta volna képzelni, hogy ilyen izgalmas lesz. Még álmában sem gondolta volna, hogy így megváltozik az élete.

    Los Angelesben járunk. Hirtelen egy hosszú, vörös hajú lány lépett ki egy ajtón. Ő volt Bloom. Nagyon izgatott állapotban volt, mivel a szülei most iratták be egy messzi iskolába, ami tele van tündérekkel, de a szülők ezt nem tudták. Bepakoltak a csomagtartóba, és megkezdték az utat az iskolához.

Mikor odaértek, kipakolta a bőröndjét, és elköszönt a szüleitől. Ahogy belépett a kapun, meg is lepődött, mivel egy hatalmas kastély féle iskola fogatta. Nem tudta merre vagy hova is menjen, mert nem ismert senkit se. De hirtelen odalépett hozzá egy zöld ruhás, mosolygós lány.

- Szia! Te új vagy itt, nem? Terra vagyok, segítsek valamiben esetleg - kérdezte a lány.

- Hello! Igen, Bloom vagyok. Nemrég iratkoztam be, de nem ismerem még a helyet, szóval lehet, el kéne egy kis segítség. - válaszolt kuncogva Bloom.

- Szuper, szívesen segítek. Gyere, körbevezetlek! - felelte rá lelkesen Terra.

Elindultak a harcpálya felé. Bloom először nagyon meg volt szeppenve a harcosok és a különféle varázserejű tündéreket látva. Ahogy sétáltak Terrával, egyre többet megtudtak egymásról, mint pl. hogy Terra tudja irányítani az ágak, levelek, növények mozgását. Bloom is mesélt a varázserejéről, és azt is, hogy milyen kárt okozott vele otthon. Mikor visszaértek a körbevezetésből, egy szőke hajú lány kezdte őt méregetni. Terra beszámolt róla, hogy ő Alfea hercegnője, Stella, egy elég nagyképű lány, szóval ha olyat mond neki, ne törődjön vele.

- Hát jól van, Bloom, úgy látszik, már mindent tudsz, hogy mi hol van. Egy szobába fogunk lakni, szóval már nagyon izgatott vagyok! - mondta Terra.

- Ohh tényleg? Örülök neki! Még visszamegyek a bőröndjeimért, és megyek is. - mondta Bloom, és ezzel el is köszöntek.

Bloom észrevett egy fiút a bőröndje mellett, szőke hajú erős fiú volt, ebből gondolta, hogy biztos harcos lehet.

- Kidobtak otthonról, hogy ilyen sok bőröndöd van? – szólította meg nevetve a fiú.

- Haha, nagyon vicces valaki itt! Egy ilyen menő helyre mindent el kell rakni! - válaszolt Bloom.

- Igazad van! Amúgy Sky vagyok. És a te neved?- mosolyogta a fiú.

- Hé Bloom!! Gyere, ki kell pakolnod! Az igazgató beszélni akar veled! - kiabálta Terra.

Mindkettőjüket meglepte a gyors infó, de Bloom gyorsan összeszedte a holmijait, és elindult.

- Bocsánat, de mennem kell, majd még úgyis találkozunk! - kiabálta Bloom.

- Hé! A nevedet nem is tudom így, hogy találjalak meg? - felelte Sky.

- Bloom vagyok! - válaszolta.

Bloomnak nagyon jólesett, hogy egy fiú érdeklődik iránta. Sky nagyon nagy nyomott hagyott benne, de jó irányból. Nagyon szeretne még találkozni a harcos fiúval, de most inkább az érdekli, miért is akar beszélni vele az igazgató?

Készítetette Fluttershy

Már egy ideje éreztem, hogy lesz valami. Csak azt tudom hangoztatni, hogy ez a világ megérett a pusztulásra. 

Állandóan a Twittert bújom, és nézem a legfrissebb híreket. Azért a Twittert, mert most jelenleg az lett az elsődleges forrás... na meg a Tik - Tok. Az Ukrajnában rekedt emberek percenként tesznek közzé videókat a pusztításról, amit én szörnyülködve szoktam végignézni. Azok, akik ezek után azt kommentelik, hogy az ukránok megérdemlik ezt a támadást, azok nem emberek. Nem értem, hogy hova jutott a világ, nem érzünk egy kis empátiát se. Jó, hogy amikor Szíriát bombázták, nem szóltunk semmit. Hát kérem én akkor is szörnyülködtem és sajnáltam az ott élőket. Nem mindenki egyforma, de mindenki ember. Még egy kutya is empatikusabb tud lenni. Elvesztettük az értékeinket, és sokan csak magukra gondolnak. Becsmérelnek, bosszút állnak másokon.

Én még az orosz népet is sajnálom. Sajnálom, hogy ennyi éven keresztül elnyomásban tartotta őket egy rendszer. Ha most kimész ott tüntetni, azonnal sittre vágnak. Ha másképp gondolkozol, ugyancsak sittre vágnak.

Egyik nap azt olvastam, hogy az orosz oldalon azok a követelések vannak, hogy Ukrajnában ne legyen semmi fegyver, valamint az Unió az atomfegyvereiről mondjon le. 

Most gondoljunk csak bele? A nyugat és Amerika mikor fog ebbe beleegyezni? Soha a büdös életbe.

Így a második béketárgyalás is csődöt fog mondani, és a háború pedig folytatódni fog.

Az biztos, ha nem egyeznek meg pár héten belül, akkor az egész világ egy katasztrofális globális válságba fog kerülni. (Természetesen ha nem vetik be az atombombát, mert akkor szerintem ezeket a sorokat már úgyse fogja olvasni senki)

Én csak abban reménykedem, hogy Oroszországban hátha lesz egy nagy ellenállás és térde kényszerítik Putyint.

Már az írástól is elment a kedvem.

Még álmodok. Egyik oldalamról a másik oldalamra fordulok, álomból álomba merülök, kényelmesen elnyújtózva.

Az óra 6:30-at mutat, a szemeim kinyílnak, szinte percre pontosan az ébresztő hangjára. Még öt perc! Magamhoz térek, már nem álmodok tovább. Körbenézek, sötét van. Mindig hangzik a fejemben, még öt perc!

Felkelek, megmosakszom, felöltözők, reggelizek. Cuccaimat összepakolom, felveszem a kabátomat, cipőmet és elindulok otthonról az iskola felé.

Gyalogolok, gondolataimba merülve. Néha találkozom ismerősökkel, látom rajtuk, ők is még ébren alszanak. Odaérek az iskola ajtajához, arra teljesen felébredek. Ott már többen jönnek-mennek, a sulihoz.

Tanterem felé megyek, ahol az első óra lesz. A fél osztály már bent van, mindenki a helyén pakolgat, beszélget.

A tanórák elindulnak. Egyiket a másik követi, kisebb-nagyobb szünetekkel. Órákon csendben figyelünk, szünetekben hülyéskedünk, beszélgetünk. Mindennapi testnevelés órán teljesen felfrissülünk a sok mozgástól.

Délután az utolsó óráról 14:05-kor kicsöngetnek, összepakolva a cuccomat, felvéve a kabátomat, elindulok az iskola kijáratán. Hazafelé, ha egyedül jövök, zenét hallgatok, és figyelem közben a járókelőket. Ha van társam, akkor vele beszélgetek, nevetgélek, bolondozunk nagyokat.

Hazaérkezés után lepakolok, iskolai ruhámat átveszem otthonira. Megyek megmelegíteni az ebédemet, egy jót eszem, iszom.

Kis pihentető után a leckémet megírom, a tanulnivalót megtanulom.

Utána a barátokkal találkozom. Van, akikkel telefonon, van, akivel személyesen a ház előtt, majd egy nagy séta keretében bolondozunk, beszélgetünk, mászkálunk. Megbeszéljük, mi történt a másikkal aznap. Hazaérünk, egy finom vacsorát eszünk közösen a családdal, ővelük is megtárgyalom a napi történéseket. Majd segítek Anyának elpakolni, elmosogatni. Közben a mosógépből kipakolok és kiteregetek.

Odakinn már nagyon besötétedett. Lámpát kapcsolok, előveszem a könyvemet és olvasok belőle egy-két oldalt.

Készülök a tisztálkodáshoz 20 óra fele. Hát persze, hogy a tesóm, vagy édesapám beelőz! Ilyenkor visszatérek a szobámba, ránézek a telefonomra, írt-e valaki valamit, ha igen, válaszok rá. Közben a friss információkat, híreket is megnézem.

Igen, már mehetek felfrissülni! Szabad a fürdőszoba! Egy jót zuhanyozom, pizsamát veszek. Megmosom a fogaimat. Visszatérek a szobámba, jó éjszakát kívánok mindenkinek. Bebújok az ágyamba. Átgondolom a napomat.

Álomba merülök. Álmodok. Egyik oldalamról a másik oldalamra fordulok, kényelmesen elnyújtózva.

Üdvözlettel: Stílus717

Amikor az unikornis szóba kerül, az emberek rögtön egy gyönyörű, fehér lóra gondolnak, amelynek homlokát hosszú, csavart szarv díszíti. Ez a legelterjedtebb kép róla, nem vitás. Azonban a középkorban még másképp látták. Indiai források vörös lófejjel, fehér ló testével, oroszlánfarokkal és őzlábbal mutatják be, háromszínű csavart szarvval a homlokán. Európában inkább kecskeszerűként illetve néha kecskeszakállas lóként jellemzik, azonban mindegyik leírás közös pontja a csavart szarv, más néven alikornis. Több híres író művében találkozhatunk az egyszarvúval, például Arisztotelész, Plinius és Aelianus írásaiban, még a Bibliában is szerepel.
Az unikornis szarva a harmadik szeméből nőtt ki. Ezzel szokott megérinteni és gyógyítani másokat.

A szarv a hatalom, az erő, Isten kardjának és a spirituális megtermékenyítésnek (Szűz Mária) a jelképe. Azt tartják róla, aki ebből a szarvból készült pohárból iszik, nem lesz beteg, és ha a szarvat porrá őrlik, minden mérget semlegesít. Az ókori királyok gyakran használtak ilyet, legalábbis azt hitték. A legtöbbször azonban egy rinocérosz szarva vagy egy narvál agyara került a birtokukba. III. Pál pápa állítólag 12.000 aranyat fizetett egy „unikornis” szarváért.

A nyugati emberek számára az unikornis a fényt és a legtisztább erőt testesíti meg. Főként a női misztériumok őreként ismert, energiája rendkívül feminin. Képmása a kelta papnők ismertetőjele volt. Erősen kapcsolódik Avalonhoz. A Hármas Istennő szimbóluma, főleg az ártatlan és tiszta Szűzé. Éppen a Szűz archetípus az, aki képes teljesen megszelídíteni az egyszarvút, mert csakis egy szűz illata hívhatja magához ezt a mágikus lényt. Ekkor a lány ölébe hajtja fejét és békésen megpihen. A legendák szerint csendben jár, és nem tapossa le a füvet, sem más élő rovart vagy bogarat, emellett a vízen is képes járni. Nem fogyaszt élő növényt, csak mágikus étket eszik.

Úgy tartják (és tanítják), hogy azokból a lovakból lesznek az unikornisok, akik elérnek egy nagyon magas spirituális szintet és felemelkednek, ugyanúgy, ahogyan belőlünk is válhat felemelkedett mester.

A (mágikus) állati birodalom egyik legbölcsebbikével állunk szemben, ereje végtelen lehetőségeket vetít elénk, és megmutatja, hogy valójában nincsenek korlátaink. Mesteri manifesztátorként segíthet elérni, amiről nem is sejtettük, hogy lehetséges. Látja a bennünk lakozó potenciált, segít kihozni belőlünk a legjobbat és segít valóra váltani a kívánságainkat.

Az unikornisok vonzódnak az érzékeny, együttérző és segítőkész emberekhez. Mivel fizikai szemmel nem láthatóak, létezésüket legtöbbször kétségbe vonják. Fotókon fénygömbként látszódhatnak.

Írta: Mása, a fő nyomozó

  A nagymamámnak a Balaton-parton, Vonyarcvashegyen van egy nyaralója. Apukámmal minden nyáron több mint egy hetet szoktunk ott tölteni.

  Egyik nap, amikor ott voltunk, sokfelé kirándultunk el. A napot a Pöttyös Bögre Kávézó és Reggelizőben indítottuk. Ez a szomszéd községben, Gyenesdiáson található, ahol rengeteg hideg és meleg reggeli étel közül választhatnak az oda betérők. Nekem a sonkás szendvics és a bundáskenyér volt a kedvencem, persze kakaóval.

 Onnan tovább Keszthelyre mentünk, ahol könyveket vásároltunk, meglátogattuk a Vadászati Múzeum mellett található agancsokból készült szarvasbika fejet, aztán elmentünk a Játékmúzeumba. A Játékmúzeum számomra egy nagyon kedves hely, nem telik el úgy nyár, hogy ne járnánk ott. A kedvencem benne egy óriási plüss fekete párduc. Szeretem, hogy régi mesefilmek főcímdalait lehet hallani. Nagyon tetszik benne, hogy megtalálok ott olyan játékokat is, mint amilyenek az én szüleimnek is voltak.

Onnan továbbmentünk Balatonakalira, ahol Madárpók Expo volt látható. Lehetett ott találni madárpókokat, botsáskákat és más ízeltlábúakat is. Itt található egy étterem, amit Fék étteremnek hívnak, ahol már többször jártunk. Persze itt is van egy kedvenc ételem, csirkemell tejszínes gombás szósszal. Az étteremnek van egy cukrászda része is. Elengedhetetlen dolog, hogy ott egyek Süni nevű és alakú kis süteményt. Az Expo után itt ebédeltünk meg.

Innen tovább Sümegre mentünk, és itt töltöttük a délután többi részét. Itt a Történelmi Lovasjátékot néztük meg. Ez is egy olyan program, ahová minden nyáron visszatérünk. Nagyon szeretem, a kedvenceim itt mindig a Mongolok. A Lovasjátékok programja spanyollovas bemutatóval indul, ezt követi a mongol kaszkadőr show. Majd a lovagi torna következik, ahol a magyarok és a mongolok lóháton mérik össze az erejüket, korhű öltözékeket viselve és fegyvereket használva. A lovagok egy-egy feladatot teljesítve egy szál szegfűt kapnak a Várúrnőtől, és a nézők közül a felálló kislányok rengetegéből választanak maguknak egyet, és nekik adják a megérdemelt virágjaikat, régebben nekem is többször volt szerencsém, ahhoz, hogy virágot kapjak valamelyik lovagtól. A játékok végeztével lehetőség adódik arra, hogy egy középkori vacsorát fogyasszunk el, de ezt mi már nem szoktuk megtenni.

  Ez a nap tartalmasra sikerült, mindenkinek, aki ezt elolvassa, csak ajánlani tudom ezeket a fantasztikus helyeket. Remélem, hogy a következő nyár is ilyen mozgalmas lesz számomra.

Ginny Weasley