Már kiskoromban is imádtam a zenét. Van egy nővérem, aki 5 évvel idősebb nálam, így ekkoriban ő volt a fő példaképem, sok mindenben utánoztam.

    Egy kis faluban élek, kevés lehetőséggel, de 2012 telén kipattant egy lelkes, fit, fiatal felnőtt fejéből a mi kis falusi tánccsoportunk, az A.Z.T.A ötlete. Ekkor még csak a „nagylányok” járhattak, így a nővérem csatlakozott is. Egy évre rá megalakult a kisebbeknek való tánccsoport is. Nem volt kérdés, az összes kis barátnőmmel beiratkoztunk. Iskola után délutánokként, mikor már elkészült minden házi, imádtuk felhúzni a balettcipőt és önfeledten táncolni. Rengeteg mindent megtanultam ott. Csapatban dolgozni, figyelni, érezni a ritmust, alaplépéseket, spárgázni, cigánykerekezni stb. Rengeteg lendületet adott nekem. Voltak kisebb fellépéseink, sok-sok jó visszajelzéssel. Egyszóval imádtam. De ahogy egyre nagyobbak lettünk, a nagyobbakból tinilányok lettek, és ahogy mindent, ezt is cikinek érezték. Mi pedig csak szimplán untuk, nem tudott újat mutatni. Szépen lassan mindenki kilépett, megszűnt a tánccsoport.

Ezután kipróbáltam több sportot, kézilabdáztam, lovagoltam, gimnasztikáztam. De egyik sem volt az igazi. Időközben felsős lettem, iskolát váltottam. Mikor többen a volt osztályomból odakerültünk, újfajta szakkörökre lettünk figyelmesek. Egy volt ezek közül a tánc szakkör. A volt tánctársaim közül többen be is iratkoztak, de én nem. Próbálgattam szárnyaim. De rá kellett jönnöm, talán 6.-ban, hogy a tánc az egyetlen, amiben hosszú távon jól érzem magam. Beiratkoztam, és ugyanolyan jól éreztem magam, mint anno. Jó visszajelzések, hangulat, tanár. Egészen 8.-ig csináltam, de eljött az idő, elballagtam. A nyáron nagyon hiányzott a tánc, de amint mondtam, itt nincs sok lehetőség, illetve tudtam, hogy szeptembertől egy új városban kezdek, középiskolában, és kitudja, mennyi időm lesz.

Ám elérkezett az ősz. Beköltöztem a kollégiumba, és izgatottan vártam az első napot. Eltelt egy hónap, az iskola szuper, és szereztem sok új barátot. De valami hiányzott. 1 hónap után, októberben, eszembe jutott, hogy egy osztálytársam táncol a Press Dance Táncsport Egyesületben, amiről már rengeteget halottam, hogy milyen jó ott az oktatás. Az ő segítségével bejutottam egy próba órár,a és nagyon tetszett ez az egész, így nem volt kérdés, beiratkoztam.

    Azóta ott táncolok. Már rengeteget tanultam, és minden percben fejlődők. Most februárban lesz az első versenyem, amire teljes erővel készülök. Imádom ezt csinálni, afféle terápia, ha táncolhatok, megnyugszom, és minden gondom elszáll.

Remélem, az idő végezetéig tudok majd táncolni.