-Mikor ér ide az anyukád Kriszta? -kérdi az igazgató türelmetlenkedve.

Én idegességemben csak egy ”nemtudom” -ot tudok kinyögni a számon, miközben az igazgató irodájában ülök, mert már megint fellöktem az egyik embert a folyosón, mert nekemjött. Ezt az igazgató is elmesélte az anyukámnak persze némi túlzással.

-Egy újabb intő. -mondja az anyukám hazafelé menet.

-Miért lökted fel azt a lányt? -kérdezi az anyukám.

-Nem is én kezdtem. -próbáltam védeni magam.

-A lényegre Kriszta! -mondja az anyukám.

-Tényleg ő jött nekem. –mondom.

-Figyelj kislányom! Mostanában észrevettem, hogy nagyon ideges és feszült vagy. -monda az anyukám.

-Ez az iskola miatt van.

-Megértem Kriszti, de ez akkor sem mehet így tovább. -mondja az anyukám.

-Tudom már! El kéne menned teniszezni! -mondja izgatottan az anyukám a házunkhoz érve.

-Én? Teniszezni? -kérdeztem meglepetten.

-Persze. Ott le tudnád vezetni a feszültséget iskola után -mondja az anyukám.

-De hisz én még sohasem teniszeztem. -mondtam meglepetten

-TENISZ? Jól hallottam, hogy valaki a teniszről beszélt? -szaladt oda hozzánk az apukám amint beléptünk a nappaliba.

-Igen, képzeld pont azt mondtam Krisztinek, hogy ideje lenne elkezdenie teniszezni, mert egy újabb embert fellökött ma a folyosón. -mesélte az anyukám az apukámnak. És mintha a másik felét nem is értette volna a beszélgetésnek, csak ennyit mondott nekem:

-Kriszti? Akkor végre elkezdesz teniszezni? -kérdezi, még izgatottabban, mint az anyukám.

-Mi? Ez most hogy jött? –kérdeztem.

-Oh, még nem említettük? Én és anyukád is teniszeztünk, amikor annyi idősek voltunk, mint te -válaszolja apukám.

-Mi? Szóval mindketten teniszeztetek, és én nem is tudtam róla? Hogy tudtátok így eltitkolni előlem 15 évig? -kérdezem meglepetten.

-Nem titkoltuk el, csak soha nem kérdezted.

-Oké, de attól még említhettétek volna valamikor. -mondom egy kissé idegesen.

-Mindegy, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy te is teniszezni fogsz. -mondja apukám izgatottan.

-Persze csak ha szeretnél -néz rám kérdőn apukám.

-Hát… miért ne? Megpróbálhatom. -mondom egy kicsit idegesen, de izgatottan.

A szüleim elkezdtek ujjongani és azt is kitalálták, hogy odavisznek, ahova ő is jártak annak idején.

Pár héttel azután el is mentünk a klub-hoz. Megkerestük a mostani edzőt, aki engem fog edzeni. ”Kedvesnek tűnik” -gondoltam magamban. Utána még megbeszéltek pár dolgot a szüleimmel, én addig elmentem körbenézni. Láttam, ahogy teniszeznek a velem egy korúak, és akkor nagyon ideges lettem. ”Mi van, ha én nem tudok teniszezni és csalódást okozok a szüleimnek? Pedig ők olyan izgatottak.” -kezdtem túlgondolni a dolgokat. Utána aludni se tudtam., mert ez járt a fejemben.

Kedden volt az első edzés. Nagyon izgatott voltam, mert rajtam kívül még volt 5 ember, akik teniszeztek, ők jobbak voltak, mint én, mert ők pár éve kezdték.

Először az edző mindent elmagyarázott, és utána kezdhettünk ütni. Ott álltam az alapvonalnál, jött az első labda és… eltaláltam.

-Nagy jó! – mondta az edző

 Az utána következő másfél órában ütöttünk tenyereset és fonákot is. Az edző az edzés után félrehívott és megdicsért. Nagyon boldogan mentem haza, és elmeséltem szüleimnek, ami az edzésen történt. Várom már a következő edzést is. Remélem az is ilyen jó lesz.